A soron kívül megítélt magyar állampolgárságot Panyi Miklós parlamenti és stratégiai államtitkár adta

át a 96 éves holokauszt túlélőnek, aki 1956-ban a Széna téri felkelőcsoportban harcolt, majd elhagyta Magyarországot.

Nagyon örülök az állampolgárságnak. Úgyis magyar vagyok, hát legyen állampolgárságom is

- mondta Tova Meir az MTI tudósítójának a rendezvény után, melyen kibucának egész közössége köszöntötte az idős asszonyt, s a helyi kórus énekelt a beszédek között. Munkásságát Ron Lusztig, a magyarajkú izraeliek cfáti emlékmúzeumának igazgatója és Panyi Miklós méltatta. Fantasztikus élettörténet, az ellenállás, az élni akarás, az újrakezdés története - hangsúlyozta Panyi Miklós.

"Életét végigkíséri a közép európai népeket, köztük a kárpát-medencei magyarságot és zsidóságot ért megpróbáltatások és tragédiák sorozata. Sorsából rengeteget tanulhatunk és meríthetünk: a második világháború idején történt minden tragédia és nehézség ellenére hazáját nem hagyta el, és az 56-os forradalomban ellenálló szabadságharcos lett, életét kockáztatva küzdött a szovjet megszállás és elnyomás ellen a szabadságért" - emelte ki az államtitkár.

Példa nélküli, hogy több mint hatvan éve elhagyta Magyarországot, és Izraelben talált új otthont, de a mai napig őrzi magyarságát, ápolja a magyar nyelvet, ezen a nyelven beszél, énekel, és őrzi emlékeit. Életútja élő kötelék Izrael és Magyarország között

- méltatta Panyi Miklós az ünnepeltet. Tova Meir Einhorn Gizella néven született a kárpátaljai Gányán, s a második világháború idején Budapestről hajtották halálmenetben a nyugati határ felé. Később álnéven bujkált, majd tolmácsolt a szovjet csapatoknak. A felszabadulás után is megtartotta háborús álnevét, nem tért vissza eredeti személyazonosságához. 1956-ban a felkelőkhöz állt, s

a Széna téri csoportban Szabó bácsi akkor nevezte el vadmacskának, amikor kiváló látásával messziről felismerte, hogy egy mentőautóban ÁVH-sok ültek,

s mint utóbb kiderült véres gézbe csomagolva fegyvereket szállítottak. A levert felkelés után Ausztriába menekült a megnyitott határon, majd onnan Belgiumba került, ahol három évig élt. Ekkor a vöröskereszt segítéségével megtalálta Izraelben élő bátyját, és kiutazott hozzá. 1959-ben visszavette eredeti nevét, és letelepedett az észak-izraeli Ajelet Hasahar nevű kibucban.

Ahogy egész élete, úgy izraeli kiutazása is kalandos volt. Már majdnem hozzáment egy belgiumi tehetős vállalkozóhoz, amikor megjelent álmában az édesanyja (aki - akárcsak az egész családja - Auschwitzban hunyt el), és azt mondta neki, hogy "él a bátyád Izraelben". Bár az álmában nem akart szót fogadni, az édesanyja álomképe megfenyegette, hogy az édesapja megveri, ha nem utazik ki. Mire felébredt, úgy fájt a háta, mintha valóban megkapta volna az apai feddést.

"Hosszú kacskaringók után érkeztem Izraelbe, de mai is könny szökik a szemembe, amikor Szabó bácsira gondolok. Sajnos ő Pesten maradt, nem volt hajlandó velünk jönni. November közepén azután letartóztatták, Kádár vérbírái 1957 januárjában halálra ítélték, és napokkal később kivégezték. Sok ávós életét megmentette, de erre egyáltalán nem voltak tekintettel"

- emlékezett vissza Tova Meir, azaz Einhorn Gizella arra a Szabó bácsira, akitől a vadmacska nevet kapta. Az interjút a hvg.hu számára készítette Shiri Zsuzsa, az MTI izraeli tudósítója, akinek köszönhetően nem felejtettük el a Széna téri vadmacskát.

A kiemelt kép forrása: Izraelinfo.com, készítette: Berényi László kulturális attasé