Megtalálták Suhajda Szilárd sátrát a Mount Everesten
Kicsi volt az esélye, hogy túlélje - exkluzív interjút készített a Blikk az utolsó hegymászóval, aki még életben látta Suhajda Szilárdot.
A frisshirek.hu, az a média hiány, ami egy működő demokráciában természetes kellene legyen, éspedig elfogulatlan, naprakész hírek közvetítője közéletről, politikáról, kultúráról egyaránt. Nálunk nincs és nem is lesz részrehajlás! Hogy ez így is maradjon, kérünk, támogasd munkánkat adományoddal, hívd meg ismerőseid, hogy olvassanak bennünket, kövess és lájkolj minket a közösségi médiában is.
TámogatásSzinte biztosra vette, hogy Suhajda Szilárd nem élheti túl a csúcstámadást
- ezzel a sokkoló kijelentéssel kezdte interjúját, Elia Saikaly, hegymászó-filmes, aki a Blikknek arról beszélt, milyennek látta Suhajda Szilárdot, amikor a Mount Everesten utoljára látta. Ahogy arról a frisshirek.hu-n is többször beszámoltunk, Suhajda Szilárd, aki az egyik legtehetségesebb és rutinosabb magyar hegymászó volt, tisztán, azaz oxigénpalack és segítők nélkül próbálta megmászni a világ legmagasabb pontját. Ezt a vállalkozását már másik három 8 ezer méternél is magasabb hegynél siker koronázta.
A Mount Everesten azonban az életével adózott szenvedélyének, mert bár lehetséges, hogy sikerült felérnie a csúcsra, de vissza már nem tudott épségben ereszkedni.
Elia Saikaly a Blikknek arról beszélt, hogy ő még akkor látta a magyar hegymászót, amikor az felfelé tartott.
Már elmúlt délután négy óra, amikor megláttam. Nagyon lassan mozgott, de stabilan. Ekkor azonban már nagyon késő volt, és még mindig nem érte el a déli csúcsot, ami azt jelentette, hogy hihetetlenül kockázatos volt a további mászás. Ráadásul az addig kedvező időjárási körülmények kezdtek rosszra fordulni, a szél erősödött, illetve elkezdett sötétedni.
Saikaly hozzátette, hogy nem jellemző ebben az időszakban a csúcstámadás, aki mégis megpróbálja, az ő nekiveselkedéseik szinte mindig tragédiával végződnek.
Biztos voltam benne, hogy a rossz időzítés és az állapota miatt nem fog visszatérni. Tekintettel arra, hogy milyen lassan haladt, illetve a többi hátráltató tényezőkre, nagyon kicsi volt a valószínűsége annak, hogy meg tudja járni az utat. Vissza kellett volna fordulnia
- osztotta meg meglátását a Blikk által megkérdezett alpinista, aki elmondta azt is, hogy ő ugyanezzel a dilemmával szembesült sporttársával, aki szintén oxigénpalack nélkül próbálta meghódítani a Mount Everestet. Sokkal gyorsabban haladtak ugyan Szilárdnál, mégis úgy döntöttek, hogy még ők sem érnék el kellően korán a déli csúcsot, így végül úgy határoztak, hogy visszafordulnak. A magyar hegymászón már nem volt hátizsák sem, és Saikaly számára úgy festett, nincs vészterve. Hiába volt nagyon kicsi esély arra, hogy sikerrel teljesítse a csúcstámadást, mégis elszántan haladt tovább. Saikaly még beszélni is próbált hozzá, de nem válaszolt.A "hegyek polgáraként" felelősséget érzett a magyar alpinistáért, de csak annyit tudott tenni Saikaly, hogy szemmel kövesse őt.
Amikor utoljára ránéztem, mindössze 20 méterrel volt a déli csúcs alatt, de még állt és ment tovább
- vallotta meg Elia Saikaly, aki aztán nem tudta tovább követni Suhajda Szilárdot, mert onnantól társa mentésével kellett foglalkoznia. A Blikk beszámolt cikkében arról is, hogy hétfőre virradóra Mount Everest serpái 6500 méter magasan megtalálták Suhajda Szilárd sátrát, benne a holmijaival, a menedék még napokkal a tragédia után is stabilan állt.így mégis ő lett az a magyar hegymászó, aki a legmagasabbra jutott palack és serpák nélkül.
Egy másik cikkében a 24.hu idézi Kandrács Ildikót, a Magyar Hegy és Sportmászó Szövetség elnökét, aki azzal kapcsolatban osztotta meg gondolatait a szervezet honlapján, hogy miként is emlékezünk a valaha élt egyik legsikeresebb magyar hegymászóra.
"Az alázat, a szerénység, a tisztelet, a szenvedélyes érzelmek, az erő, a képesség… minden adott volt. Igen, mert ezek kellenek ahhoz, hogy az ember eggyé válhasson a hegyekkel. A hegyek világa egy rendkívül magányos, rideg és zord világ. De mégis van egy olyan arca, amit csak az tudhat, aki köztük mozog, érzi a lélegzésüket, a létezésüket. Befogadó, meditatív, leírhatatlan, már-már euforikus. Szilárd szeretett élni, szerette a feleségét, a fiát, az életet. Nem ő választotta a halált, hanem a halál választotta őt."
Mindezt azért tartotta fontosnak leírni Suhajda Szilárd halálával kapcsolatban Kandrács Ildikó, mert bár hamarosan a közvélemény elfeledi azt a komoly vitát, amit a hegymászó tragikus halála okozott, a családtagoknak azonban ezt követően is fontos lesz az, miként emlékeznek majd elhunyt szerettükre.
Suhajda Szilárd tragédiával kapcsolatos személyes hangvételű írásunkat a frisshirek.hu-n Mi a közös a Golgotában és a Mount Everestben? címmel az alábbi linken olvashatják.
A kiemelt kép korábban készült, forrása: Suhajda Szilárd Facebook-oldala